tiszta víz
Nem titok, mégis kevés szó esik arról, hogy az emberi test víztartalma a szervezet egészéhez képest közel kétharmada annak. Miközben a főbb szervekről - szív, gyomor vagy máj - gyakran beszélünk, azt mintha elfelejtenénk, hogy friss, tiszta ivóvíz nélkül ezek a szervek sem tudnak egészségesen működni.
A víz bolygónk és testünk jelentős részét teszi ki. A hasonlóság megdöbbentően érdekes, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a természet szerves részeit képezzük, s a vízfogyasztáshoz is így kellene hozzáállnunk. Világszerte, a fejlődő országokban komoly gondot jelent az ivóvíz hiánya, míg a nyugati társadalmakban gyakran nem megfelelően bánunk azzal.
A címben nem egy vadonatúj sikerdiéta neve olvasható. Vízzel természetesen nem lehet fogyni, pontosabban: ha étlenül kizárólag folyadékot fogyaszt, mégpedig tiszta víz formájában akkor valóban megszabadulhat súlyfeleslegétől, de közben teljesen kizsigerelheti a szervezetét, éheztetve sejtjeit, szöveteit, melyek végül abszolút életmentő üzemmódba kapcsolnak, és még a vizet is megkötik, biztosítva a test fennmaradásához szükséges körülményeket.
A vas élettani hatásai felbecsülhetetlen értékűek. Ez az elem felelős a sejtek oxigén ellátásáért. Az emberi szervezetben nagyjából 4-5 gramm található belőle, nagyrészt fehérjeszerkezetek részegységeként. A vér színe nagyon leegyszerűsítve a vas oxidációs állapotától függ.
Az optimális folyadékbevitel naponta 2-3 liter vizet jelent. Sokáig ez a kijelentés kőbe vésett szabályként létezett a köztudatban, amiről mindenki egységesen úgy gondolta: igaz és éppen ezért megingathatatlan. Ehhez képest ma már tudjuk, hogy ez az érték nem teljesen fedi a valóságot, különösen azért nem, mert minden ember más és más.
A víz maga az élet, akárcsak a levegő. E kettő nélkül a Föld lakatlan bolygóvá avanzsálhatna néhány szempillantás alatt. Az emberi szervezet kilencven százaléka víz, önmagában ez az egy tény bizonyíték erejű. A nedvesség ráadásul információvivő csatorna is egyben, azaz a vízmolekulák rezgéseikkel különböző kódokat adhatnak át a sejteknek, szöveteknek.
Az elmúlt években a vízkezelés témája rengeteget változott. Onnan, hogy az emberek többsége kötötte az ebet a karóhoz: „márpedig a csapvíz ivóvíz, tehát jó”, eljutottunk odáig, hogy a drasztikus, minden alkotóelemet kivonó víztisztítási módszerek divatját éljük. Egyik szélsőség sem vezet reális látásmódhoz. Muszáj meghúznia a vonalat akkor, ha valóban eredményesen szeretné otthonában tisztává varázsolni vezetékes vizét. Mi a baj a drasztikus megoldásokkal? A szó már önmagában megválaszolja a kérdést, az, hogy túlságosan szélsőséges.