Kemény téma a vízlágyítás

A víz keménységét a benne található, oldható ásványi anyagok adják. Nagyságát természetesen ezen anyagok mennyisége határozza meg. Magyarországon ez az érték kifejezetten magas, így nem meglepő, hogy a hazai vizek bizony kemények, ami miatt a vízlágyítás alapvető feladatunk. A természetes vizek nyilvánvalóan okkal mennek át különböző szűréseken, szabályozások által meghatározott tisztítási folyamatokon, míg azt a címkét nem kapják, hogy ivóvíz.

Ez, azonban még így is túlságosan tág, megfoghatatlan, ráadásul a keménység továbbra is jelentkező probléma. Ami amúgy pont, hogy legtöbb ember számára hasznos és egészséges, hiszen ásványi anyagokban gazdag. Az otthoni berendezések élettartamát viszont igenis nagymértékben csökkenti a kemény víz, sőt sok esetben a készülékek oly mértékben roncsolódnak, hogy használhatatlanná válnak. Ezért is jogos igény lehet a vízlágyítás. Kloridok, szulfátok, karbonátok, kalcium, és magnézium, ezek azok az ásványi anyagok, melyek felelősek a víz keménységéért. A sók forraláskor ugyan kiválnak, de a karbonátok, szulfátok visszamaradnak.

A vízlágyítás a mosogatásnak, mosásnak is kifejezetten jót tesz, a takarékosság oldaláról nézve, hiszen amennyiben lágy vízzel végezzük a tisztítási folyamatokat úgy, lényegesen kevesebb mosó, és mosogatószerre van szükségünk. A hagyományosan használt 8, 12, vagy 16 literes vízlágyító készülékek beépítése után a kemény víz nem okozhat több bosszúságot.

Ugyanakkor fontos tudni, hogy pl. a gyantával működő vízlágyítók a Kálciumot és a Magnéziumot Nátriumra cserélik. Így egyrészt kivonják a vízből ezeket az ásványi anyagokat, másrészt Nátriummal helyettesítik. Érdemes átgondolni, hogy ez jó-e a szervezetünknek, vagy az iváshoz más alternatívában gondolkodjunk.