Menü

A vízlágyításról

A vízlágyításról

A víz keménységét a benne található sók, kloridok, szulfátok okozzák. A változó keménységért (kalcium, magnézium karbonátok) felelős anyagok forraláskor kiválnak, míg a víz elpárolgását követően a kloridok, és a szulfátok visszamaradnak. Bár kevesen tudják, de a vízlágyítás után keletkező vízhez akár 20-40%-kal kevesebb mosó- mosogató szerre van szükség, mert habzása, hatékonysága megsokszorozódik azáltal, hogy lágyabbá válik. A német keménységi fok az a mértékegység, ami pontosan jelöli az adott területen található víz milyenségét. 

A 10 alatti vizek lágynak, míg a 18 felettiek keménynek számítanak. A budapesti vizek többnyire a közepes 14-16 fokos kategóriába tartoznak, de például a tatai, tatabányai 22 fokos variánsok rengeteg problémát, és ezzel együtt kihívást jelentenek.

A vízlágyítás tehát egyes esetekben elkerülhetetlenül szükséges. Az erre specializált készülékek általában 8, 12 vagy 16 literes tartállyal rendelkeznek, ezeket szokták a kávéfőzők, mosó- és mosogatógépek, páraelszívók, és párásítók elé telepíteni. A gyakorlatban a vízlágyítás a következő módon történik, csupán a kalciumra vonatkoztatva: a berendezés kationcserélő műgyanta töltettel működik(kation cserélő, a pozitív ioncsere miatt), és nátrium ciklusban üzemel (azaz abban regenerálódik), ami azt jelenti, hogy közönséges, veszélytelen konyhasót használ fel.

A vízlágyítás lelkét adó műgyanta igen nagy fajlagosfelülettel , és felületaktív tulajdonságokkal rendelkező, apró üveggyöngyből álló massza, melyet literre mérnek. A gyártásától kezdve prioritást élvez, hogy vizes közegben kell tartani, és nem szabad hagyni, hogy megfagyjon, vagy kiszáradjon, mivel ezekben az esetekben elveszti ioncserélő jellemvonását.

Keresés