A vízkezelés elmélete
A vízkezelés gyakorlatilag egy gyűjtőfogalom, mely magában foglalja mindazon eljárásokat, melyeknek célja, hogy kristálytiszta vizet teremtsenek. A vízhasználat céljaival összhangban szükséges mind a természetes, mind a használt vizek tisztítása, az azokhoz legjobban illő technológiával. A vízkezelés általában több technológiai műveletsort foglal magában.
Érdekesség, hogy még a szennyvíz sem juthat ki kezelés nélkül, tehát ahol vízzel foglalkoznak ott komoly szabályai vannak a kezelés módszereinek.Az elsődleges szempont a tisztítási metódus kiválasztása során, hogy a használat mely régiójába szánják az adott vizet. Ekkor előkezelés elengedhetetlen, de az utókezelés sem maradhat el, ebben a fázisban prioritást élveznek a környezetvédelmi előírások is.
A tisztítás-technológiában olyan fizikai, kémiai, és biokémiai módszerekkel dolgoznak, melyek a természetben is lejátszódnak, pontosabban az ott megvalósuló folyamatokat utánozzák. Az alapelvek tehát abszolút megegyeznek, de nyilván időben hatalmas különbség érzékelhető. A vízkezelési technológiák pillanatok alatt képesek elérni azt, ami a természetben hónapok, sőt évek kitartó munkájának a végeredménye. A tisztítás során a lebegő, oldott, szerves, és szervetlen anyagok eltávolítása történik fizikai, kémiai, és biológiai beavatkozással.
Mindezt oxidációval, redukcióval, PH, és puffer kapacitásszabályozással, kémiai kicsapással, adszorpcióval, fázisszétválasztással, valamint egyéb eljárásokkal (membrán folyamatok) érik el, annak megfelelően, hogy éppen melyik a legeredményesebb. Az eltávolításra szánt komponensek minősége, és mennyisége a legmeghatározóbb, így ezek pontos tudatában lehet a fenti eljárásokat hatékonyan kombinálni.